Az ünnepek alkalmából megint egy lazább filmet veszek elő. Egyik kedvenc francia színészem, Kad Merad (Kóristák, 2004; Köszönöm, jól vagyok, 2006; Isten hozott az Isten háta mögött, 2008; 22 lövés, 2010) filmjei között böngészve akadtam erre az igencsak felpontozott, ám nem túl ismert alkotásra. Ugyan nem vagyok oda a gyerekszereplős, „egész estés családi film” kategóriába tartozó darabokért, ennek mégis adtam egy esélyt. És milyen jól tettem! Az első kockák meggyőztek, hogy pontosan ez az a stílus és hangulat, amit minden hasonló filmben keresek.

Most, hogy az ünnepek közeledtével ismét felerősödik az Igazából szerelem-kultusz, hadd ajánljak figyelmetekbe egy teljesen más témájú, de hasonlóan könnyed brit komédiát.

Nem tudom, mennyire jó ötlet ezzel a mondattal nyitni egy filmajánlót, de be kell vallanom, hogy az Amerikai szépség az egyik kedvenc filmem. Összeszedett, hajszálpontos kórkép az egymást őrületbe kergető társadalom tagjairól. De ez csupán egyetlen aspektusa ennek a komplex, sokrétű drámának, mely öt Oscart hozott Sam Mendesnek és csapatának - e kivételes esetben valóban a minőséget jutalmazva.

Megint egy Anderson-filmet veszek elő. Az Utazás Darjeelingbe régóta szerepelt a „must see” listámon, de most jutottam el odáig, hogy tényleg megnézzem. Aki szereti Wes Andersont és az általa teremtett világot, az most sem fog csalódni. A The Darjeeling Limited (2007) eddig látott filmjeinek tükrében talán nem alkalmazkodik elvárásainkhoz: a történet nem túl pörgős, cselekménye lényegében nincs – vontatott, mondhatnánk. Mégis, a sok, apró momentum olyan alkotássá áll össze, amelyet érdemes megnézni.

Az előzetesek és a film körüli felhajtás mind sokat ígértek a legújabb hazai filmes termékről. A szereposztás (végre új arcok, nem a megszokott Fenyő Iván, Csányi Sándor, Szabó Győző, Pindroch Csaba kombináció) szerencsére friss és üde, 2013-ra már tényleg időszerű volt valami nagyszerűt összehozni. Az Isteni műszak egy populáris, mégis minőségi, minden részletében profi munka.

„- Hová mész?

- Sehová.

- Jöhetek?”

Mitől lesz egy szerelem ’korcs’? Hogy lehet ezt a két fogalmat összeegyeztetni? Ezt a kérdést boncolgatja Alejandro González Iñarritu első nagyjátékfilmje, a Korcs szerelmek (2000).

Megint egy jó film, amiről itthon semmit sem lehetett hallani. Lassan nem is lepődöm meg azon, hogy nem jutnak el hozzánk ezek a kincsek minimum akkora felhajtással, mint mondjuk egy Családi üzelmek című remekmű, amelynek plakátjairól Budapest-szerte mosolyog ránk a csodálatos Jennifer Aniston...

A tavalyi év általam legjobban várt mozis eseménye a Final Cut megtekintése volt. Hogy miért? Először is, mert jegyet nyertem egy díszvetítésre. Másrészt pedig magyar alkotók munkája (élükön Pálfi Györggyel), valamint rendkívül izgalmasnak és sokat ígérőnek tűntek a beharangozók.

Vannak azok a filmek, amelyek hangulatától, hangzásától, élményszerűségétől pezsegni kezd az ember vére. És vannak azok, amelyek más miatt érdekesek. Az ’It Might Get Loud’ az első kategóriába tartozik.