Tavalyhoz hasonlóan most is készítettem egy kis visszatekintést. 2015-ös és 2016-os darabokat is beválogattam a listába, ugyanakkor sajnos sok idei kötelező filmet nem láttam még, így ezekkel ki-ki egészítse ki. Természetesen további tippeknek is kifejezetten örülnék, így ha van mivel kiegészíteni, ne habozzatok hozzászólni a témához!

Brooklyn

A klasszikus „jó mozi”, meglepően tiszta és világos értékekkel-értékrenddel. Az Ábel Amerikában ír megfelelője, női főszereplővel, a tradíció és a progresszió, a biztonság és az izgalom, az elköteleződés és az újrakezdés közötti örök feszültségről. Szép film, bár valószínűleg inkább a női léleknek nyújt melankolikus, mégis jóleső élményt.

Hunting for Wilderpeople

Erről itt írtam bővebben, és továbbra is az év egyik legjobb filmjének tartom. A megszokott filmes elemekből abszolút szokatlanul építkezik, így a végeredmény egy rendkívül szórakoztató, fordulatos, kedves film, gyilkos humorral. Családi filmnek is tökéletes.

Palackposta

Dán-német-svéd koprodukcióban készült skandináv krimi, így a műfaj és a stílus kedvelőinek kihagyhatatlan darab. Amúgy pedig egy sötét és nyomasztó nyomozós film, amelyet Nikolaj Lie Kaas és Fares Fares kettőse tesz különlegessé: a zordon arcú, örökké szenvedő Lie Kaas tökéletes ellenpontra lel Fares végtelenül megnyerő, kiegyensúlyozott karakterében. Egy palackba zárt, titokzatos üzenet, eltűnt gyerekek, vallási fanatizmus, és sok-sok feszült izgalom.

Ernelláék Farkaséknál

Hajdu Szabolcs filmjének is külön posztot szenteltem. Aki még mindig szkeptikus a magyar filmekkel kapcsolatban, és évente egyet hajlandó megnézni közülük, ez legyen az.

Rendes fickók

Ettől a vígjátéktól nem kell csodákat várni, de aki szereti a könnyedebb, fekete humorral operáló, sztárokat felvonultató filmeket, az nem fog csalódni ebben a Russel Crowe és Ryan Gosling nevével fémjelzett, a 70-es éveket sziporkázó stílusérzékkel megidéző paródiában.

Egy tökéletes nap

Érdekes kísérlet a délszláv háborút amerikai, ukrán, francia és spanyol színészgárdával feldolgozni, a végeredmény mégis egy jó film lett. Bővebben itt írtam róla.

Kosok

Az izlandi Kosok a szép filmek kategóriáját erősíti, de számomra a top 3-ban is helyet kap a 2016-os bemutatók között. Szintén külön bejegyzésben méltattam, ami elolvasható itt.

Mon roi

Az itthon Az én szerelmem címen futó francia film az egyik legszívettépőbb szerelmesfilm, amit valaha láttam. Maïwenn rendezése alapvetően Emmanuelle Bercot és Vincent Cassel zseniális kettősére épít, és egy különleges párkapcsolat tündöklését és bukását dolgozza fel tűéles pontossággal. Must see, és utána hetekig szólhat az Easy a Son Lux-tól.

Mustang

A 2016-os Oscarért Saul fiunk versenytársa volt ez a török film, amely végül ugyebár alulmaradt. (Megjegyezném, az említett győztesnél lényegesen aktuálisabb témát dolgoz fel, ráadásul nagyon szépen, frissen, fiatalosan.) A történet öt árva lánytestvérnek a tradíciók és az elrendezett házasság elleni lázadását mutatja be egy olyan közösségben, ahol a nők önálló döntéshozása egyelőre egy rettentő távoli utópiának tűnik. Lendületes, mindenkit megszólító film egy olyan országból, amelyikre most különösen oda kell(ene) figyelnünk.

A Bigger Splash

Idén ezt a filmet vártam legjobban. A szereposztás egyszerűen parádés, furcsán egymás mellé kerülő, de végül szuperül működő nevek: Tilda Swinton, Matthias Schoenaerts és Ralph Fiennes sziporkáznak, utóbbi különösen lubickol élete szerepében. Dél-Olaszország, napsütés, fantasztikus zenék, izgalmasan alakuló emberi viszonyok, fülledt atmoszféra, növekvő feszültség – így alakul át ez a „napsütötte noir” kiszámíthatatlan thrillerré. Az 1969-es A medence c. film remake-je. Előzetes helyett pedig álljon itt Fiennes egyik jelenete, ami nyilvánvalóan a film legcsúcsabb néhány percét adja:

https://vimeo.com/172951830

A homár

A homárról nagyon nehéz bármit is mondani, olyannyira a benyomásokra épít. Ha a „bizarr” szót definiálni kéne, akkor Yorgos Lanthimos filmjét hoznám fel példának. A történet egy abszurd disztópiába csomagolt kőkemény társadalomkritika, miszerint a hatóságok a szingliket egy hotelba gyűjtve próbálják párválasztásra bírni. Aki pedig nem teljesíti a feladatot, azt határidő után állattá változtatják. A film hangulata lebilincselő, a szereposztás pedig itt is fenomenális: Colin Farrell, Olivia Colman, Rachel Weisz, Ben Whishaw, Léa Seydoux, John C. Reilly és Michael Smiley csak néhány a remek – első sorban brit és ír színészeket felvonultató – névsorból.

Ifjúság

A legszebb film, amit idén látni lehetett. Fényűző esztétika, nagyszerű alakítások, érdekes zenei betétek, értelmes és maradandó párbeszédek. Az Ifjúság tulajdonképpen inkább szól az öregedésről, de Sorrentino bárki számára olvasható betűkkel írta meg ezt az ópuszát is. Mindenhol igyekszem hangsúlyozni, hogy ez a film mozivászonért kiált, így aki szeretné megnézni, keresse és várja ki a megfelelő vetítési alkalmat, és inkább ne kísérletezzen monitorokon és kijelzőkön.