Kicsit megkésve, de talán még belefér az év első napjaiba ez a visszatekintés 2018 legjobb filmjeire. Magyar film és animációk terén kiemelkedően jó évet zártunk, és állítólag a horror műfajában is kiváló alkotások születtek, de sajnos én ezekhez nyúl vagyok – elemzésüket és értékelésüket meghagyom a kötélidegzetű szakértőknek. Összegyűjtöttem a szerintem legjobb idei filmeket, de mint mindig, most is szeretném jelezni, hogy sok mindent nem láttam, így a hiányosságokat nézzétek el nekem. Érdekes, hogy van köztük két animációs, két életrajzi és két fekete-fehér film is – nem tudom, mi lehet ennek a véletlennek az oka, de mindegy is, mert amúgy sem hiszek a véletlenekben. Lássuk tehát 2018 legjavát!

A Tom Hardy-féle Locke óta tudjuk, hogy egy másfél órás autóúton át tartó telefonálgatás éppolyan izgalmas és feszült tud lenni, mint egy vérfagyasztó jelenetekkel dúsított akciófilm. A bűnös című dán thriller hasonló sémát követ, mint az említett angol film: valós időben követi végig egy segélykérő diszpécserközpontban dolgozó rendőr kései óráját.

Az elmúlt években kibontakozni látszik a kamaradarab-jellegű filmek kultusza. Talán Polański 2011-es filmje, Az öldöklés istene volt az első, és ezt sorban követte a francia Hogyan nevezzelek? (minden idők szerintem legjobb, kellő komolysággal felvértezett vígjátéka) 2012-ben, majd nemrég az olaszok is elkészítették a maguk közepes verzióját (Teljesen idegenek, 2016), és ugyanebben az évben mi, magyarok is felzárkóztunk a fantasztikus Ernelláék Farkaséknál révén. A műfajnak minden bizonnyal van történelme a korábbi évtizedekből is, most mégis ezeket a darabokat emelem ki, ugyanis az angol Sally Potter A vendégek (The Party) című filmje tökéletesen illeszkedik ezen filmek sorába. Így aki látta a fentiek közül bármelyiket is, annak máris van viszonyítási alapja, ráadásul elég erős felhozatalból.

Bár nagyon régen írtam bejegyzést, azért még mindig nézek filmeket. Sőt, ebben az évben kifejezetten sokat is – lehetséges, hogy pont a párhuzamosan végzett tanulmányok vagy az extra húzós vizsgaidőszakok miatt. Minden esetre alig vártam az év végét, hogy összeszedhessem, idén milyen filmeket ajánlhatok azoknak a kitartó embereknek, akik néha-néha azért még feltévednek Zoska blogjára. 

Nagyon régóta vágytam egy olyan filmre, ami annyira magával ragad és enged elmerülni a világában, mint az American Honey. Az utóbbi idők sorozatai mintha visszanyesték volna a türelmemet, így egyre ritkábban ülök neki egész estés filmeknek, vagy ha mégis rászánom magam, általában csalódás és filmnézés közbeni pótcselekvések sora lesz a vége. Ugyanakkor Andrea Arnold neve garancia a minőségi filmre, és a kritikák alapján is izgatottan indítottam el végre a régóta tervezett American Honey-t, amit a 2016-17-es díjszezonban számos fesztiválon tüntettek ki – így például Cannes-ban is megkapta a zsűri nagydíját.

Az Ex Machina az a film, amit előítéleteim miatt elég sokáig nem voltam hajlandó megnézni, holott csupa jót hallottam róla. Mégis, a sci-fi mint műfajmegjelölés visszatartó ereje rám mindig nagy hatással van. Aztán valahogy rászántam magam, hajtott a kíváncsiság, érdekelt a Domhnall Gleeson – Oscar Isaac páros, és végül egy nagyon jó filmet láttam.

Jim Jarmusch újabb premierje kapcsán és az első összefoglalók alapján jogosan merülhetett fel bennünk a kérdés: hogyan lehet egy buszsofőr egy hetéről izgalmas, százhúsz perces filmet készíteni? Azonban a rendező életművére akár csak egy pillantást is vetve egyáltalán nem meglepő, hogy filmje hősének egy békés költő-buszsofőrt tett meg. Így három évvel a Halhatatlan szeretők után az amerikai rendező a misztikum világából visszatért a realitások talajára.

Tavalyhoz hasonlóan most is készítettem egy kis visszatekintést. 2015-ös és 2016-os darabokat is beválogattam a listába, ugyanakkor sajnos sok idei kötelező filmet nem láttam még, így ezekkel ki-ki egészítse ki. Természetesen további tippeknek is kifejezetten örülnék, így ha van mivel kiegészíteni, ne habozzatok hozzászólni a témához!

A 2016-os év végi kedvencfilmes listámat (ami néhány napon belül szintén ki fog ide kerülni) összeállítva merült fel bennem az ötlet, hogy még szilveszter előtt készítsek egy zenés posztot. Az tűnt fel ugyanis, hogy a beválogatott alkotások trailereit nézegetve vagy a filmet felidézve mindig meghallgattam külön néhány számot, ami elhangzott bennük, mivel olyan emlékezetes zenéket használtak fel. Biztos vagyok benne, hogy ez rengeteget számít, és az évek alatt rengeteg szuper zenét és zenészt fedeztem fel egy-egy soundtrack végigpörgetésével, és a filmnézés alatti shazamozással. Álljon itt néhány nagyszerű dal mindenféle műfaji és stílusbeli megkötés nélkül, amelyekhez filmeken keresztül jutottam el. Sütéshez, főzéshez, pihenéshez, tanuláshoz, bármihez - mindenkinek jó böngészést és zenehallgatást!

Egy lakás, egy család, egy véletlen és egy dallamos cím. Mindez elég Hajdu Szabolcsnak (Fehér tenyér, Bibliotheque Pascal, Délibáb), hogy egy emlékezetes minimál-kamaradarabbal lepje meg a magyar filmre jegyet váltó nézők apró és kíváncsi csoportját.