Az előzetesek és a film körüli felhajtás mind sokat ígértek a legújabb hazai filmes termékről. A szereposztás (végre új arcok, nem a megszokott Fenyő Iván, Csányi Sándor, Szabó Győző, Pindroch Csaba kombináció) szerencsére friss és üde, 2013-ra már tényleg időszerű volt valami nagyszerűt összehozni. Az Isteni műszak egy populáris, mégis minőségi, minden részletében profi munka.

Ha filmes párhuzamokat kellene keresni, előzményként jelölném meg az Erőszakikat, a Ponyvaregényt, Guy Ritchie néhány filmjét, és lehet, hogy a balkáni szál miatt, de Emir Kusturica Az élet egy csoda című filmjét is. A helyszín ezúttal Budapest, a rendszerváltás körüli időkben. Adott egy mentőautó és legénysége: a magát nindzsának képzelő, az oxigént nevetőgázként használó, pszichopata Kis Tamás (Keresztes Tamás), Fék doktor (Rába Roland), a cinikus és mindenből kiábrándult mentőorvos, és Milán (Ötvös András), a Szarajevóból idemenekült dezertőr. A két fiút mind Fék doktor fogadja be autójába, és hármasuk komótosan rója a budapesti éjszakát, rezzenéstelen arccal hallgatva a diszpécser személyes kommentekkel ellátott, monoton tudósítását az éppen beérkező hívásokról. Vesztenivaló és kellő kontroll híján nem törik össze magukat, hogy életeket mentsenek, a hippokratészi esküt is sajátosan értelmezik, és minden „kampónak” örülnek. A Zsótér Sándor által alakított temetkezési vállalkozó ugyanis minden hulla után visszajuttat valamennyi pénzt a mentősöknek, nem növelve ezzel hivatásuk eredeti motivációját…

Gátlástalan film ez, minden szépítés nélkül mutatja meg egy sötét és rothadó korszak sötét és rothadó figuráit, de teszi ezt olyan bájosan fekete humorral, hogy még a legbrutálisabb részeket sem lehet mosolygás nélkül nézni. Központi kérdés a bátorság-gyávaság problematikája, az eutanázia intézménye, az egyes emberek döntése, ki mennyire játszhat istent, hol húzódik a határ az ’életben tartani’ és a ’hagyni meghalni’ között. A szarajevói borzalmak elől Magyarországra menekülő Milán itt ugyanakkora, ha nem nagyobb mocsokkal és embertelenséggel találkozik.

Sokan írtak már és sok félét erről a filmről. Egyetértek azokkal, akik dicsérik az elsőfilmes Bodzsár Márkot. Minden téren maradéktalan munkát végzett: a filmzene remek (Keresztes Gábor), a színészek hibátlanok (személyes kedvencem Rába karaktere), mellékszerepekben is olyan kiválóságok bukkannak fel, mint Nagy Zsolt, vagy Trill Zsolt, és külön figyelemre méltók azok az apróságok, amik az összhatást hihetetlen módon árnyalják. Ilyen például a mentőautó plexifalán látható Sixtus-kápolna mennyezetfreskó részlete, melyet jól láthatóan egy naptárból vágtak ki, újraértelmezve ezzel Michelangelo elgondolását Ádám teremtéséről, amikor az éj leple alatt emberek döntenek más emberek élete felett.

Az Isteni műszak egy nagyon jó film, gondolatokkal, morális kérdésekkel, gyáva antihősökkel és néhány megbúvó, igazi érzelemmel. Pillanatkép a kilencvenes évek elejéről, természetesen egy fiktív, ám annál ijesztőbb díszletbe ágyazva. Humora menthetetlenül bevonja a nézőt, már-már szégyellünk nevetni a durva poénokon, de a helyzetek abszurditását látva gátlásaink hamar feloldódnak.

tízbőltíz