Régiek és újak, amik tetszettek és amik nem. Spoiler veszélye fennáll!

2016. szeptember 18. 17:15 - m.o.z.s.o.

Kosok

Ha valaki azt mondja nekem, hogy lehet izgalmas és lenyűgöző filmet készíteni két idős, izlandi juhtenyésztőről, nagy valószínűséggel kinevetem. Ugyan már. De tévedtem volna, a dolog ugyanis megtörtént. A jelenség neve pedig Kosok.

Az izlandi filmkészítés – hasonlóan a szigetország futballjához – a lakosság arányához mérten hihetetlenül magas színvonalú. Az utóbbi években különösen sok izlandi film került piacra (például ott van a Fúsi vagy a Madárkák), melyek kivétel nélkül mind hozzák azt a minőséget, ami miatt érdemes moziba járni és filmet nézni. A skandináv filmművészet nagy múltra tekint vissza, és bár hangulatilag Izland is ezt az "északi stílust" követi, filmjeik mégis – már ha lehet ilyen módon általánosítani – emberibbek, kedvesebbek, mint mondjuk a svéd, dán és norvég alkotások. Nem tudom, ennek mi lehet az oka, de a gyönyörű, zord vidék mindig hatalmas szívű embereket rejt, akik a klasszikusan skandinávnak tekintett országok jóléti unalmával ellentétben szorgalmas, dolgos, az elemekkel nap mint nap megküzdő életet élnek.

hrutar1.PNG

Őket látjuk a Kosokban is: egy hatvan körüli, állattartó testvérpár a film két főszereplője. Közülük is jobban megismerjük Gummit (Sigurður Sigurjónsson), aki bár zárkózott, szociális élete még így is aktívabb mogorva, alkoholista bátyjáénál, Kimmiénél (Theodór Júlíusson). Házuk és birtokuk egymás mellett áll, ők mégsem beszélnek egymással negyven éve. Ennek pontos okát a film nem firtatja, inkább utalásokból tudunk meg egy-két részletet a tékozló fiúéra hajazó felállásból.

hrutar2.PNG

A történet szerint Izland népe egy évente megrendezett kos-versenyre készül, ahol mindenki a legszebb juhát mutatja be. A trófeát Kimmi viszi haza, testvérét fél ponttal megelőzve. Gummi nem nyugszik bele az eredménybe, és a hatóságoknál bejelentést tesz, miszerint fivérének győztes kosa surlókórban szenved. Motivációja egyrészt gyerekes bosszú, másrészt viszont tényleg lát az állatokra nézve igen súlyos betegségre utaló jeleket. Gyanúja beigazolódik, ám ennek következményeként az egész völgy állatait (Gummi saját nyáját is beleértve) el kell pusztítani, és két éven át senki sem tarthat juhokat, hogy a fertőzés ne terjedjen tovább. A drámai helyzet – mert hogy az ő szintjükön ez a hatósági határozat felér egy tragédiával – először kiélezi a fivérek közötti régi ellentétet, majd mikor az események fordulatot vesznek, kettejük viszonya is új irányt vesz.

hrutar7.PNG

A két főszereplő már az első jelenetekben azt a benyomást kelti, mintha ők maguk is „kosok” lennének: csapzott hajuk, gyapjú pulóverük, konokságuk és az állatokhoz fűződő viszonyuk is erre utal. Ugyanakkor sokszor az az érzésünk, hogy tulajdonképpen a kosok élnek a szereplők helyett. Gummi például akkor ragyog legjobban, amikor hím kosát fedeztetés céljából ráereszti a nőstényekre – és ez bármilyen bizarrul hangzik is, de jobban izgul, mint maguk az állatok.

hrutar8.PNG

A magányos, maguknak való férfiak első ránézésre boldogtalannak tűnnek. Nincsen családjuk, a közösségtől elszigetelten élnek. Ugyanakkor egyfajta, a természeti népekre jellemző teljesség-tudat és spirituális béke mégis sugárzik róluk. Ezzel kapcsolatban nem tudtam eldönteni, tudatos momentuma-e a filmnek, hogy a magányosan ebédelő Gummi mellett az ablakpárkányon egy távcső áll odakészítve. Tökéletes, tiszta, apró jel, szimbóluma a főszereplő életének: egyedül létezik, de folyton figyel, az ablakon/falon túlra vágyik, és boldogsága kiteljesedésének egyetlen akadályát önmaga képezi. Illetve nagyon sok jelenetben látunk még rádiókat, de ezek szinte sosem szólnak. Mintha a férfinak meg lenne a lehetősége (és talán még az igénye is), hogy a külvilágot beengedje, ám a szándék, a tettre készség hiányzik.

hrutar3.PNG

A rendező Grímur Hákonarson tökéletes arányérzékkel adagolja az ideális film összetevőit: földöntúli táj, maguknak való szereplők, fenséges állatok, éteri zene, gyönyörű képek, minimalista párbeszédek. A legelképesztőbb mégis a totálisan érdektelen, vagy mondjuk ki: rém unalmas alapszituációból kihozott elképesztő feszültség. Én például megdöbbentem magamon, amiért ennyire elkezdett érdekelni, mi lesz a két testvér sorsa. Mióta érdekelnek engem izlandi agrárszakemberek hétköznapi, ügyes-bajos dolgai? De talán pont ez a hétköznapiság hozta ennyire közel a történetet, ami, ha más felállásban is, de a családi vonal miatt valószínűleg sokak számára ismerős.

hrutar6.PNG

A történet végkimenetele kiszámíthatatlan, így az izgalom végig fennáll, az utolsó képek pedig katarzist hoznak. A Kosok esztétikai élményként sem utolsó, felemelő film, így tulajdonképpen bárkinek teljes szívvel ajánlom, aki valami szépre vágyik.

tízbőltíz

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://zoskablogja.blog.hu/api/trackback/id/tr1211717289

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Régiek és újak, amik tetszettek és amik nem. Spoiler veszélye fennáll!
süti beállítások módosítása