Megint egy Anderson-filmet veszek elő. Az Utazás Darjeelingbe régóta szerepelt a „must see” listámon, de most jutottam el odáig, hogy tényleg megnézzem. Aki szereti Wes Andersont és az általa teremtett világot, az most sem fog csalódni. A The Darjeeling Limited (2007) eddig látott filmjeinek tükrében talán nem alkalmazkodik elvárásainkhoz: a történet nem túl pörgős, cselekménye lényegében nincs – vontatott, mondhatnánk. Mégis, a sok, apró momentum olyan alkotássá áll össze, amelyet érdemes megnézni.

A történet helyszíne ezúttal a színpompás India (a rendező képi világához nagyon passzol ez az ezerarcú és egzotikus környezet), ezen belül pedig egy vonat, a Darjeeling Limited. Itt találkozik a három fivér, Francis (Owen Wilson), Peter (Adrien Brody) és Jack (Jason Schwartzman), hogy egy közös utazáson vegyenek részt. Valójában azonban az ötletgazda, Francis előre kitervelt, nagy családi kibékülése a cél. A vonaton szembesíti testvéreit, hogy apjuk halála óta nem látott anyjukat fogják meglátogatni, az oda vezető úton pedig spirituális megújulás vár rájuk. Mindent megtervezett a legkisebb részletig, programjukról a kopasz Brendan gondoskodik. A cselekmény a három fiú utazásáról szól, de közben megismerjük mindhármuk fő problémáit, a köztük lévő feszültség okát, és három nagyon összetett, de pontos jellemrajzot.

Az egész másfél óra egy vizuális orgia: a színek, a beállítások, a mozdulatok, az abszurd jelenetek spontán ábrázolása mind egy önálló nyelvet hoznak létre, és a rendező zsenialitását mutatja, hogy képes megszólalni ezen a nyelven úgy, hogy üzenete átjöjjön a képernyő túloldalára. Anderson ezen filmjében a kék szín dominál (vö. a Holdfény királyság sárgás árnyalataival), a díszletek és a jelmezek is ízlésesen simulnak a fűszeres indiai miliőbe. Megdöbbentett, ugyanakkor sok mindent megmagyarázott a végefőcím egyik kiírása, miszerint a jelmezeket és a bőröndöket - melyek jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni – Marc Jacobs tervezte a Louis Vuittonnak…

Mindezeken túl pedig természetesen ott vannak a remek színészi alakítások. Az egyébként alsókategóriás romkomokból ismert Owen Wilson végig bekötözött fejével megnyerően játssza az uralkodó testvért, aki mások helyett is dönt, ragaszkodik saját elképzeléseihez, talán még önző is. De ahogy telik az idő, rá kell jöjjünk, hogy minden gesztusát a szeretet vezérli, csak a kivitelezés idegesít minket és fivéreit is. Jason Schwartzman (aki kísértetiesen emlékeztet George Harrison indiai megjelenésére) a mélabús szerető, aki volt barátnőjét siratja, de már a vonaton kalandba keveredik a csinos pincérnővel.

És végezetül Adrien Brody, mindig bánattól fátyolos, érzékeny arcával. Állapotos felesége tudta nélkül ruccant ki Indiába, a válás szélén állnak, holott fia bármelyik nap megszülethet. Tehát mindenkinek van mit rendbe rakni, otthon is és egymással is.

A konfliktusok frappáns helyzetkomikumokban merülnek fel, minden szituációban magunkra, családunkra ismerhetünk. Az amerikai rendező filmjeire jellemzően most is rövid, velős, hajmeresztően életszerűtlen, mégis reálisnak tűnő párbeszédek hangzanak el (például a vonaton, egy sivatag közepén: „Hozattam vele egy nyomtatót és egy lamináló gépet.”), melyek létjogosultságát senki még csak meg sem kérdőjelezi. Új szavak és szókapcsolatok jönnek létre, a legképtelenebb társításokat közlik a legtermészetesebb módon.

Az Utazás Darjeelingbe egy hamisítatlan Anderson-féle road movie, érdekes karakterekkel, rengeteg szürrealitással, finom humorral, lehetetlen helyzetekkel, és mégis teljesen természetesen. A három főszereplő mellett pedig egy-egy jelenet erejéig Natalie Portman és Bill Murray is feltűnik. A film minden porcikája a helyén van, a montázstípusok harmonikus egészet alkotnak, az eisensteini vertikális montázst pedig indiai dallamok és francia zenék szolgáltatják. Ajánlom mindenkinek, aki valami szépre vágyik, és akit érdekel egy igényes film minden ízében tökéletes képi világa.

„A) Azt szeretném, hogy újra testvérek legyünk, mint régen, és hogy egymásra találjunk, és kötődjünk egymáshoz.

B) Azt akarom, hogy spirituális utazásnak fognánk fel ezt, ahol mindannyian az ismeretlent keresnénk és próbálnánk megérteni.

C) Legyünk teljesen nyíltak, mondjunk igent mindenre, még ha az sokkoló és fájdalmas is.”

tízbőlkilenc