Sosem gondoltam volna, hogy egy bő tíz perces jazzkoncert-jelenet olyan feszültté tud tenni, hogy ökölbe szorított kézzel és lélegzetvisszafojtva várjam a feloldást jelentő csendet, tapsot, végefőcímet – vagy bármit, ami kizökkent az "idegállapotból".
Damien Chazelle neve…