Régiek és újak, amik tetszettek és amik nem. Spoiler veszélye fennáll!

2013. június 13. 20:42 - m.o.z.s.o.

Agybaj Jeunet-módra

Hóbortos hajléktalanok szeretetreméltó bosszúja két konkurens fegyvermogul ellen. Egy mondatban így foglalható össze Jean-Pierre Jeunet 2009-es filmje, a Micmacs- (N)Agyban megy a kavarás. A rendező neve sokaknak egyet jelent az Amelie-vel, ám érdemes más műveit is megismerni. Így például ezt a gyöngyszemet is.

A címfordítók ismét jól kiszúrtak velünk, de el kell ismerni, nem volt könnyű dolguk (az eredeti cím: Micmacs a tire-larigot). Minden esetre sokáig csak a címe miatt nem mertem nekiülni és megnézni a szóban forgó filmet. Utólag azonban meg kell követnem magam: újfent elhatároztam, hogy ezentúl sosem ítélkezem pusztán a cím alapján. A Micmacs ugyanis a Jeunet-féle francia mesék kifinomult prototípusa, a mester a már jól bevált képi megoldásokkal és a még jobban bevált, régről ismert színészekkel dolgozott. Így felbukkan Dominique Pinon, Yolande Moreau, André Dussolier és Urbain Cancelier is az Amelieből. Kellemes meglepetés Omar Sy feltűnése a vásznon, akit lényegében az Életrevalók óta üldözök, annyira eredeti és szeretnivaló volt az ápoló szerepében. A főszerepet pedig a fantasztikus arcjátékával könnyedén manipuláló Dany Boon játssza, őt első sorban az Isten hozott az Isten háta mögött című vígjátékból ismerhetjük.

A Boon által megformált videotékás Bazil édesapját egy taposóakna ölte meg, néhány évtized múlva pedig maga Bazil életét is egy fegyver, történetesen egy eltévedt lövedék nyomorítja meg. A véres és fekete humortól sem visszariadó kezdő képsorok után a film szép lassan belefolyik a Jeunetre oly jellemző bájos bénaságba. A „bénaság” szót itt a lehető legkedvesebb értelemben kell venni, és véletlenül sem a rendezőre vonatkozik, hanem Bazil és szeméttelepen lakó barátai ügyeskedésére. Miután a balesete miatt a munkáját elvesztő férfi felismeri, hogy élete két tragédiájának két egymással folyton vetélkedő fegyvergyár az oka, elhatározza, hogy tönkreteszi azokat. Mivel tudja, hogy ő maga nem tudna végezni egyikükkel sem, a jól bevált recept szerint nevető harmadikként fordítja egymással szembe (szó szerint) a két vezérigazgató ágyúit. Kis kutatás után hamar felfedezik Fenouillet és Marconi gyengéit, így előbbit a híres emberek maradványaiból álló gyűjteménye, másikat csodás autóparkja révén kezdik el provokálni. Majd anonim módon tesznek visszautasíthatatlan ajánlatot egy fiktív afrikai diktátor nevében, és az utolsó pillanatban kiugorva kettejük közül hagyják, hogy egymás torkának essenek. Végül alapos és életre szóló leckében részesítik a két rosszfiút, átverésüknek mi is bedőlünk.

Lévén szó Jeunetről, természetesen itt sem hiányozhatnak a gyermekkor részben animált, mese jellegű emlékképei, amelyek színesítik és magyarázzák a történet összefüggéseit. A szeméttelepen épített bunker-otthon is abszolút mesébe illő, a „sok jó ember kis helyen is…” szentencia jegyében kevés pénzből, de boldogan tengetik mindennapjaikat a guberálók. Bár csupán néhány jelenet mutatja be a szereplőket, mégis, rendkívül tipikus karaktereket építettek fel, egyszerű, de jellemző tulajdonságokkal. Pillanatok alatt közel férkőznek a néző szívéhez, de szerencsére az egész alkotás mentes a giccstől és az érzelgősségtől. A zenefelelős ezúttal Raphael Beau volt, aki rutinosan alkalmazta a zakatoló, játékos ritmusok és a harmonika francia zamatának ízléses kombinációját.

Ezt a könnyed, francia csemegét ajánlom mindenkinek, akinek bejött az Amelie és a Hosszú jegyesség, és akik Audrey Tautou szemei nélkül is hajlandók esélyt adni korunk legegyedibb francia rendezőjének…

tízbőlnyolc

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://zoskablogja.blog.hu/api/trackback/id/tr475360380

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Monty H. 2013.06.25. 21:36:18

Megjegyezném, hogy Monsieur Boon szerepelt a Fegyverszünet karácsonyra c. koprodukciós filmben is. A francia tiszt puccerét alakította.

Ez a fenti pedig jó kis film lehet...
Régiek és újak, amik tetszettek és amik nem. Spoiler veszélye fennáll!
süti beállítások módosítása