A Tom Hardy-féle Locke óta tudjuk, hogy egy másfél órás autóúton át tartó telefonálgatás éppolyan izgalmas és feszült tud lenni, mint egy vérfagyasztó jelenetekkel dúsított akciófilm. A bűnös című dán thriller hasonló sémát követ, mint az említett angol film: valós időben követi végig egy segélykérő diszpécserközpontban dolgozó rendőr kései óráját.

Asger Holm (Jakob Cedergren) fülhallgatóval a fején ül egy dán rendőrőrs telefonközpontjában, ahová a különböző segélykérő hívások futnak be. Van köztük túladagolt drogos, térdét lehorzsoló biciklis, piros lámpás negyedben kirabolt autós. Asger mindegyik esetben meghozza a maga mini-ítéletét, és bár kötelessége szerint megteszi a szükséges lépéseket, hogy segítsen ezeken az embereken, mégis belesüpped az érzésbe, hogy ez a munka büntetés neki – hiszen korábban terepen dolgozott, de egy ellene folyó vizsgálat miatt ideiglenesen ebbe a munkakörbe kényszerítették.

Már éppen belealudna az eseménytelen estébe, amikor egy zaklatott hangú nő tűnik fel a vonal túlsó végén. Ibent (Jessica Dinnage) elrabolták, egy autóban ül, és elrablójának azt tetteti, hogy csak otthon hagyott gyermekét nyugtatja telefonon keresztül. Asger egy pillanat alatt felismeri a helyzetet, és hihetetlen profizmussal kezdi kikérdezni a nőt, hogy minél több konkrét adat alapján tudjon neki segítséget küldeni. Innentől kezdve pedig különböző telefonhívásokon keresztül követjük az eseményeket, mindvégig Asgerrel maradva. A film egészében az ő arcát látjuk, az ő gesztusait és reakcióit követjük vizuálisan, míg a hívások alapján egy komplett krimi rajzolódik ki – a mi fejünkben. Ez ugyanis A bűnös egyik legzseniálisabb húzása: a cselekményt nem látjuk, csak annyi támpontot kapunk hozzá, hogy mindent el tudjunk képzelni, viszont pont emiatt minden egyes néző fantáziájában másképp játszódik le a film.

Ezen a ponton ki kell emelni A bűnös másik zseniális pontját, az Asgart alakító Jakob Cedergren fantasztikus játékát. Hogy képes valaki ennyi időn át fenntartani a néző figyelmét és érdeklődését úgy, hogy gyakorlatilag minden jelenetben szín egyedül van a vásznon? Néha persze felbukkan egy-két kolléga, de ők tulajdonképpen csak díszletek. A többi szereplőnek csak a telefon által eleve eltorzított hangját halljuk, az egyetlen, akit látunk is, az a főszereplő. Őt viszont olyan közelről veszi a kamera, hogy meg lehetne számlálni a hajszálait, és néha úgy tűnik, Cedergren még a pórusaival is képes játszani. Kezének rezdülései szinte lekövetik a vonal túlsó végén életéért küzdő nő mozdulatait. Asger teljesen átadja magát a helyzetnek, minden idegszálával figyel és segíteni akar, hideg profizmusának helyét azonban idővel átveszi a személyes igazságszolgáltatás szenvedélyes vágya. Hatáskörén többször is túllépve próbálja kijátszani az ilyenkor kötelező protokollt, hogy még gyorsabban és még hatékonyabban megmentse a bajba került és teljesen ráutalt nőt. Ám szép lassan kirajzolódik, hogy Iben megmentése mellett legalább olyan fontos számára, hogy bizonyítson, ezért is kapaszkodik ennyire kétségbeesetten ennek az ügynek a megoldásába. Egyfajta vezeklés ez részéről, amelytől megváltást remél, azt a megnyugvást, hogy igenis, ő a „jó zsaru”. Talán ha ezt most sikerül bizonyítania, akkor másnap a tárgyaláson nyugodt szívvel mondhatja ki egy korábbi ügye kapcsán, hogy „not guilty”. Ahogy halad előre a történet, ahogy fokozódik a feszültség, úgy változik Asgar környezete is: a neonfényekkel kivilágított telefonos szobából idővel átvonul egy sötét helyiségbe, ahol a félhomályban csak ő van egyedül és a headset a fülén.

A maga egy óra huszonöt perces játékidejével A bűnös egy nagyon rövid film, mégis hosszúnak érezzük, nem tudjuk levenni a szemünket Asgarról és megőrülünk, úgy izgulunk, mi fog történni vele és az elrabolt nővel. Azonban míg a film első felében Ibenért aggódunk, úgy a hangsúly fokozatosan áttolódik Asgarra, az ő drámájára, az ő személyiségének megismerésére és arra a történetre, amiért másnap meg kell jelennie a bíróságon. Mivel sem a történet, sem a játékidő nem ad teret és időt arra, hogy ez utóbbi kibontakozzon, ezért ennek halovány részletei is csak telefonon keresztül elejtett félszavakból sejlenek fel előttünk. A hibátlan forgatókönyv tökéletesen adagolja ezeket az információkat, pont annyit, hogy a film végi váratlan és megdöbbentő csavar fényében ezek gigantikussá nőjenek, és mindent megváltoztassanak.

A bűnös hosszú idő óta a legjobb film, amit láttam. Azért is ragadtam billentyűzetet, mert szeretném, ha minél több emberhez eljutna ez a kiváló dráma. Skandináv jellegénél fogva a steril környezet ellenére nagyon finom, nagyon érzékeny film, ugyanakkor az északi krimiktől megszokott hátborzongatás is helyet kap benne. Az előítéletek, a jó és a rossz döntések, a bűn és a vezeklés filmje ez, egyszerűen hibátlan alkotás, amelyet határozottan úja meg újra meg kell nézni.

tízbőltíz