Hosszadalmas és részletekbe menő elemzés helyett ezt a filmet egyszerűen csak nagyon ajánlom. De nem mindenkinek: azok fogják szeretni (remélhetőleg legalább annyira, mint én), akik nyitottak egy vállaltan klisékből építkező, tökéletes stílusérzékkel összerakott, '80-as éveket idéző hangulat-thrillerre. Számos kritikát lehet találni róla netszerte, amelyek mindent elmondanak, ami fontos, így én itt csak csatlakozni tudok a dicsérő szavakhoz. A lé meg a Lolától a Drive-on át Xavier Dolan videoklip-szerű filmjeiig sok mindent felidézett bennem ez a 100 perc, és biztos vagyok benne, hogy mindenki meg fogja találni azt a párhuzamot, kikacsintást vagy parafrázist ebben a filmben, ami kizökkenti őt a megszokott vagy elvárt filmes élmények unalmából.
A The Guest az a film, ami ha elkapja az embert, pillanatok alatt beszippantja, a képernyő elé szegezi, zenéivel és a főszereplő tekintetével bekúszik a bőrünk alá, hogy végül a brutálisan groteszk finálé után a főszereplő lány reakciójával 100%-ig azonosulva rákeressünk a soundtrack-re, és megptóbáljuk feldolgozni az élményt.
Tökéletes, humoros, brutális, neonban úszó, szintipoppal aláfestett nosztalgiavonat, Dan Stevens (a Downton Abbey szőkehercege) egyszerűen zseniális főszereplésével.
tízbőltíz
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
wim · http://sajatszoba.blog.hu/ 2016.07.14. 14:32:41
m.o.z.s.o. 2016.08.23. 00:41:17
wim · http://sajatszoba.blog.hu/ 2016.09.20. 23:13:05