Régiek és újak, amik tetszettek és amik nem. Spoiler veszélye fennáll!

2018. január 19. 12:05 - m.o.z.s.o.

A vendégek

Az elmúlt években kibontakozni látszik a kamaradarab-jellegű filmek kultusza. Talán Polański 2011-es filmje, Az öldöklés istene volt az első, és ezt sorban követte a francia Hogyan nevezzelek? (minden idők szerintem legjobb, kellő komolysággal felvértezett vígjátéka) 2012-ben, majd nemrég az olaszok is elkészítették a maguk közepes verzióját (Teljesen idegenek, 2016), és ugyanebben az évben mi, magyarok is felzárkóztunk a fantasztikus Ernelláék Farkaséknál révén. A műfajnak minden bizonnyal van történelme a korábbi évtizedekből is, most mégis ezeket a darabokat emelem ki, ugyanis az angol Sally Potter A vendégek (The Party) című filmje tökéletesen illeszkedik ezen filmek sorába. Így aki látta a fentiek közül bármelyiket is, annak máris van viszonyítási alapja, ráadásul elég erős felhozatalból.

Az élethelyzet, amelybe a történet ágyazódik, tud újat mutatni: Janet (Kristin Scott Thomas), a jómódú angol politikus vendégeket vár, hogy megünnepeljék egészségügyi miniszteri kinevezését – egy ellenzéki párt árnyékkormányában. Tehát már önmagában az ünneplés oka felvet kérdéseket a maga groteszk létjogosulatlanságában, de nem baj, ez egy újabb alkalom, hogy érdekes egyéniségek összegyűljenek egy érdekes alkalomból egy érdekes házba. Már rögtön a házigazdák is furcsa párost alkotnak: míg Janet a konyhában ügyködik, férje, Bill (Timothy Spall) értelmezhetetlen cselekedetek sorát mutatja be a nappaliban, és az ő nézőpontjából szemlélődve látomás-szerű jelenségeket látunk. Elsőként a nagyszájú és cinikus April (a nagyszerű Patricia Clarkson) és férje, az alternatív gyógyászattal foglalkozó, kissé elvarázsolt Gottfried (Bruno Ganz) érkeznek. Ők éppen válófélben vannak – ahogy ezt a kíméletlen modorú April nem is restelli minden tizedik percben hangosan megjegyezni, miközben lesajnálón fojtja lelkes férjébe a szót. Utánuk nem sokkal befut Martha (Cherry Jones) és Jinny (Emily Mortimer), a hármasikreket váró leszbikus pár, majd végül a jóképű bróker, Tom (a mindig kifürkészhetetlenül zilált Cillian Murphy). Mindenki furcsán viselkedik, szokatlan emberi gesztusok sorozatát látjuk. A legérthetetlenebb jelenség Bill, akiről sokáig nem lehet eldönteni, hogy részeg, értelmi fogyatékos vagy csak szórakozik a többiekkel, illetve Tom, aki fegyverrel a hóna alatt, bekokózva és hisztérikus állapotban érkezik a vacsorára. De Janet titkos telefonhívásai, Martha és Jinny csendes veszekedése is legalább ennyire titokzatos elemek a cselekményben. A feszültség a játékidő felének a környékén tör ki végre, amikor a teljesen szétesett Bill a fotelban ülve közli, hogy bejelenteni valója van. Pont felesége ünneplésének estéjén. Innentől pedig elszabadul a pokol, és egészen a film végi csattanóig száguld velünk az őrület-vonat.

party4.jpg

fotó: https://www.hollywoodreporter.com/review/party-review-975405

A kérdés csak az, hogy mi is A vendégek célja? Mivel szembesít minket, nézőket a film? Meg tud-e szólítani ez az intrikákkal teli, álszentnek tűnő, de valójában azért elég keményen szókimondó miliő? Tudunk-e azonosulni bármelyik szereplő helyzetével? Az én válaszom ezekre a kérdésekre – a film lelkes bemutatása ellenére – az, hogy nem. Élvezettel néztem a fekete-fehérben brillírozó fantasztikus színészgárdát, mert fényévente egyszer, ha összejön egy ilyen kiváló szereposztás. Annyira jól hozzák az adott karaktereket, annyira erős a jelenlétük, hogy teljesen elnyomják magát a történetet és ezáltal magát a filmet. Ilyen lehet az, amikor egy rendező fölé nő a filmje. Talán egy ismeretlenebb nevekből álló cast kidomborította volna az író-rendező Sally Potter vízióját, de így sajnos a színészek lemosták a vászonról mindezt.

party1.jpg

fotó: https://www.youtube.com/watch?v=LkKwq9Hq4T8

Bájcsevej a társaság összetétele ellenére sem alakul ki, tulajdonképpen zavarba ejtően kendőzetlen és durva párbeszédek hangzanak el a szereplők között. Itt számomra a film vesztett hitelességéből, a karakterek motivációja gyenge lábakon állt hátterük kicsit mélyebb megismerése nélkül. A hetven perces játékidő erre nyilvánvalóan nem ad lehetőséget, ugyanakkor pont a film színházi jellege miatt párbeszédek formájában kicsit több információ talán segített volna elmélyedni a történetben. Megpendül néhány aktuálpolitikai szál, illetve korunk társadalmi problémáinak is szentel egy-egy utalást a film, de sajnos ezek gyengék ahhoz, hogy utána hosszasan elgondolkozzunk róluk.

party2.jpg

fotó: http://entertainment.ie/movie-review/The-Party/397893.htm

Összességében egy szórakoztató film lett A vendégek, ha valaki szereti a színészi alakításokat megfigyelni és gyönyörködni bennük, akkor ez igazi csemege lesz számára. Aki inkább a mondanivalót keresi egy-egy filmben, és utána szeret sokáig rágódni, elmélkedni rajta, annak már nehezebb falat lehet ez a kamaradarab, hiszen vizuális zsúfoltsága ellenére a csattanó ürességet hagy maga után.

tízbőlhat

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://zoskablogja.blog.hu/api/trackback/id/tr7413588027

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Régiek és újak, amik tetszettek és amik nem. Spoiler veszélye fennáll!