César (Luis Tosar) portásként dolgozik egy gyönyörű, ódon bérházban. Látszólag mindenkivel kedves, a lakók többsége szereti őt, és elégedettek munkájával. Ám senki sem sejti, hogy César a depresszió egy közveszélyes fajtájában szenved: örökös boldogtalanságát csak úgy tudja enyhíteni, ha másokat is…

Nehéz egy olyan filmről írni, ami ennyire élénk képeket éget az ember emlékezetébe, aminek legszívesebben minden kockáját bekeretezve kitennénk a nappali falára, aminek minden egyes jelenetét, szereplőjét (kivéve Rachel Weisz sokszor indokolatlanul túljátszott alakját) és vonását csak dicsérni…