Régiek és újak, amik tetszettek és amik nem. Spoiler veszélye fennáll!

2015. november 14. 18:39 - m.o.z.s.o.

Mandarinok

1992., Abházia. A Szovjetunió szétbomlása után a függetlenedésért küzdő grúzok, és az ezt ellenző, autonómiájukat féltő abházok között véres harcok dúlnak a festői tájon. Az abházok oldalán több kaukázusi népcsoport is fegyvert fogott, így például a csecsenek is.

Ebben a közegben játszódik az észt-grúz koprodukcióban készült Mandarinok című film (2013). Az Eső előtt óta nem láttam ennyire gyönyörű háborús (vagy inkább pacifista) filmet, mely minden elemében a háború értelmetlensége ellen kiált úgy, hogy közben senkit nem hibáztat, és nem mond ítéletet.

Ivo (Lembit Ulfsak), az abháziában élő észt férfi utolsóként marad barátjával, Margus-szal (Elmo Nüganen) az észt faluban, ahonnan már mindenki északra menekült a háború elől. Együtt várják meg, hogy a földjükön termő mandarin beérjen, ők pedig betakaríthassák és eladhassák azt, mielőtt ők is visszatérnének Észtországba.

Ám egy napon egy parányi grúz és abház egység éppen Ivo kertje előtt kezd tűzharcba, és a jólelkű férfi kénytelen befogadni két sebesültet: a csecsen Ahmedet (Giorgi Nakashidze) és a grúz Nikót (Misha Meskhi). Az indulatos ellenfeleket természetesen vérbosszú fűti, hogy halott társaikat egymáson torolják meg, ám Ivo megesketi őket, hogy az ő házában nem bánthatják a másikat. Ivo mások háborújának válik részesévé, közömbösség helyett mégis segítséget nyújt mindkét front katonáinak. Ahogy állapotuk lassan javul, úgy éleződnek ki a reggeli tea mellett a feszültségek. Ugyanakkor idővel azt is be kell látniuk, hogy a másik is ember, ráadásul jó ember. Eleinte Ahmedet és Nikót egyetlen közös pont tartja össze: az Ivo iránti tiszteletük, mely mindent felülír, az ő szava szent, és az ő kedvéért képesek lépésről lépésre megválni az egymás iránti zsigeri gyűlöletüktől. Megismerik egymást, figyelmessé válnak, és jótevőjükért bármit megtesznek.

A két ellenséges sebesültet befogadó jótevő története nem ismeretlen a filmek világában (Kiskakukk, 2002). Hogy mitől új és ennyire nagyszerű mégis a Mandarinok? Az alapvetően négyszereplős dráma számos ellentétet ütköztet: grúz-csecsen, keresztény-muszlim, fiatal-idős. A rendező, Zaza Urushadze nem egyszerűsíti le a háborút „jók és rosszak” küzdelmére, hanem embereket, karaktereket vonultat fel, költöztet egy házba, és hagyja, hogy kialakuljon a cselekmény.

A Mandarinokban nincsenek negatív karakterek vagy rosszindulatú emberek, értelmetlen halál viszont igen. Pont ezért hihetetlenül megindító ez a film, mert minden egyes szereplője végtelenül emberi és jóságos. A feszültségek, egymás felé irányuló gyilkos érzések egy rajtuk kívül álló „hatalomtól” származnak – csak úgy, mint minden háborúban, ahol tulajdonképpen az egyes emberek szintjén nincs semmi egyértelműen artikulálható sérelem a másikkal szemben.

A színészekre szavakat is nehéz találni, olyan profán módon jelenítik meg karaktereiket. Mindegyikükről elhittem, hogy az, aki. Sokat tesz a filmhez, hogy a szereplőket valóban észt és grúz színészek alakítják, így bizonyos tipikus vonások is észrevehetők bennük (a baltiak higgadtsága, a grúzok öntudatos szenvedélye). A film zenéje (Niaz Diasamidze) is említést érdemel, újabb példa látvány és hangzás tökéletes harmóniájára.

Nem is ragozom tovább, ezt a filmet egyszerűen meg kell nézni. Csodálatosan szép és egyszerű, felemelő és elgondolkodtató. Száz százalékban európai, és átsüt rajta valami „szlávos tisztaság”, egyenesség, férfiasság. Az első perctől lehet tudni, hogy az az ideális világ, vagy létállapot, ami felé halad a történet, nem megvalósítható, de a torokszorító végkifejlet mégis reményt ad. Valamiért az Eső előtt és az Emberek és istenek emlékét idézte fel bennem ez a film, így akik ezeket szerették, azoknak a Mandarinok is tetszeni fog. Mindenkinek nagyon ajánlom!!! (A teljes film megtalálható magyarul a legnagyobb videómegosztó portálon, de mint minden film, ez is nagyobb élmény eredeti nyelven.)

tízbőltíz

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://zoskablogja.blog.hu/api/trackback/id/tr868078256

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Régiek és újak, amik tetszettek és amik nem. Spoiler veszélye fennáll!