Régiek és újak, amik tetszettek és amik nem. Spoiler veszélye fennáll!

2015. szeptember 25. 18:39 - m.o.z.s.o.

A bit of Fry & Laurie

Ezúttal elsősorban az angol humor kedvelőinek címzett ajánló következik. A Monty Python - Fekete vipera – Mr. Bean láncra felfűzhető, de ezektől eltérő stílusú „A bit of Fry & Laurie” igazi csemege a műfaj rajongóinak.

A két brit színész/humorista, Stephen Fry és Hugh Laurie sorozata a „sketch comedy” kategóriába sorolható: rövid, többnyire egymástól független jelenetek váltják egymást, és ezek látszólag véletlenszerű láncolata alkotja a műsort. Láthatunk benne rövid interjúkat az utca embereinek válaszaival, irodai és éttermi epizódokat, de akadnak visszatérő „szereplők” is, mint például Tony és Control, Gordon és Stuart, Mr. Dalliard, Tony Inchpractice vagy a ’The Bishop and the Warlord’ formáció. Őket mind Fry és Laurie személyesíti meg, de néhány epizódban meghívott színészek is szerepelnek.

Fantasztikus, ahogy a két színész között működik a kémia, tűpontos karaktereket rajzolnak és formálnak meg. Kínosan magára ismerhet az ember egy-egy félmondatban vagy reakcióban, de a következő pillanatban már a másikon nevetünk – azon a típuson, akit mi is pontosan ismerünk, mégsem tudtuk soha ennyire találóan artikulálni személyiségének lényegét.

Stephen Fry hol zavarba ejtően kaján, hol negédesen nyájas, hol kedvesen lesajnáló és intellektuális fölényének leplébe burkolózó mimikája egyszerűen utánozhatatlan. Hugh Laurie több bamba, buta, primitív karaktert hoz a sorozatban, de mindezeket nagyon is tudatosan és okosan formálja meg. Pont ezen felosztás miatt különösen vicces, amikor szerepet cserélve Laurie-nál van a bölcsek köve, és Fry alakítja bugyuta partnerét.

Fry és Laurie nem félnek a bohóc szerepétől: a legképtelenebb szituációkat töltik meg a legképtelenebb dialógusokkal, ugyanakkor nagyon intelligensen élezik ki például a különböző jellemtípusok gyenge pontjait. A helyzetkomikumok mellett társadalomkritika és önirónia, közéleti problémák és aktuálpolitikai kérdések (például Margaret Thatcher elég sokat kap a sorozatban) ugyanúgy felbukkannak, mint a nemi identitással kapcsolatos, vagy éppen altesti poénok. Mindezek ellenére az egész műsor nagyon kulturált mederben folyik, a két angol úriember ügyel rá, hogy a jó ízlés határain belül maradjanak. A sorozat maga a megtestesült kilencvenes évek, annak minden szürkeségével és divatficamával együtt. A béna parókák és szegényes díszletek ellenére egy nagyon profin összerakott, időtálló showról van szó.

Ezt a sorozatot mindenkinek csak ajánlani tudom. Én az esti dózisra esküszöm: nagyon fel tud dobni egy fárasztó nap után harmincpercnyi Fry és Laurie-féle agymenés.

tízbőltíz

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://zoskablogja.blog.hu/api/trackback/id/tr497814952

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Régiek és újak, amik tetszettek és amik nem. Spoiler veszélye fennáll!