Régiek és újak, amik tetszettek és amik nem. Spoiler veszélye fennáll!

2014. február 04. 19:38 - m.o.z.s.o.

Kisfilmek 1.

Néha egy-egy rendező vagy színész IMDB-s adatlapját nézegetve izgalmas filmcímekre bukkanok, melyek mögött rövid megjegyzés áll: ’short’. Szerencsére majdnem mindegyik tíz-húsz perces kisfilm megtalálható online, ezekből szemezgetek most.

A kisfilm nagyon nehéz műfaj. Tíz, tizenöt, húsz percekben kell bemutatni a történetet egy olyan formanyelven, amelynek befogadói a hosszú, önmagát magyarázó képsorokhoz és szövegekhez vannak szokva. Az érdeklődést nagyon gyorsan kell felkelteni, majd a figyelmet egységesen fenntartani, hogy az élmény egyenletes legyen. Egy másfél órás filmnek elnézzük, ha kissé egyenetlen a ritmusa, ha néha leül, mert még mindig rengeteg ideje van korrigálni, felpörögni, magyarázkodni. Egy rövidfilm esetében azonban erre nincs lehetőség, ütni kell, a székbe szögezni a nézőt, a földhöz vágni, megrémíteni, megnevettetni - vagyis hatni. De gyorsan.

Rengeteg érdekes és értékes darab születik a műfajban, és szerencsére sok magyar alkotás is akad köztük, kifejezetten erős a hazai rövidfilm-felhozatal. Első körben nézzünk egy ír, egy amerikai és egy magyar kisfilmet. Íme:

Six Shooter

2006

rendező: Martin McDonagh

szereplők: Brendan GleesonRúaidhrí ConroyDavid Wilmot, Domhnall Gleeson

Martin McDonagh, az Erőszakik író-rendezője, a Guardista producere, A hét pszichopata és a si-cu alkotója félórás történetében hozza a tőle megszokott abszurd feketehumor és az ezt elkövető, mégis szeretetreméltó szereplők egyvelegét. Tipikus ír film, akcentusuk minden szépségével és lelkiviláguk minden mélységével együtt. Donnelly (Brendan Gleeson), felesége halála után vonattal utazik haza. Útitársa egy kötözködő és érzéketlen ’kölyök’, aki nincs tekintettel sem az ő, sem a gyermeküket gyászoló, szintén a vagonban utazó házaspár érzéseire. Sőt, örömét leli az ő provokálásukban. A helyzet nyugodt társalgásból véres lövöldözésig fajul, ezt mutatja be a film. Gleeson alakítását felesleges méltatnom – fergeteges, mint mindig. A retardált (?) fiút játszó Rúaidhrí Conroy egyszerre állatiasan durva, gyerekesen lelkes és őrülten veszélyes, jó választás a szerepre. Lényegében kettejük párbeszéde adja a film szövegét, a sok apróbb jelenet inkább ezt egészíti ki, illetve vezetnek a végkimenetelig. Az utolsó öt perc mozdítja ki a csodálkozásból és ragadja meg a nézőt az érzelmeinél fogva. Nehéz meghatározni, miben rejlik McDonagh varázsa - ha lehet így mondani -, mégis, a kifejezetten drámai történet végét olyan bárdolatlan humorral oldja fel, hogy nem álljuk meg mosolygás nélkül. 

The Smile Man

2013

rendező: Anton Lanshakov

szereplők: Willem Dafoe, Camille Guaty

Az ember, akinek arcára fagyott a mosoly. Ezt egyszerűen csak nézzétek meg!

 

Hatemelet tiszta üveg

2005

rendező: Mészáros Katalin

szereplők: Rába Roland, Nagy Ervin

„Tanulj meg kommunikálni! Konfrontálódj. Nem kerül semmibe.” Beszélgetés főnök és beosztott, barát és barát között egy meg nem kapott építészeti díj apropóján. Az irodavezető (Rába Roland) nem érti beosztottja (Fekete Ernő) keserű csalódottságát, kegyetlen módon szembesíti gyengeségeivel, és tőle való függő helyzetével. Gusztustalan stílusban evez egyre személyesebb vizekre, míg társa némán, lehorgasztott fejjel ül, és halkan, de gyülemlő indulattal felelget. A feszültség egy pofonban csúcsosodik ki, amit a tenyérbe mászó főnök hirtelen hangnemváltással próbál oldani. De végül mi sem változik, minden marad a régiben. Korkép vagy kórkép, ez van, így működnek a dolgok.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://zoskablogja.blog.hu/api/trackback/id/tr455795998

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Régiek és újak, amik tetszettek és amik nem. Spoiler veszélye fennáll!