Régiek és újak, amik tetszettek és amik nem. Spoiler veszélye fennáll!

2013. június 25. 20:02 - m.o.z.s.o.

Perrier's Bounty

Az ír mentalitást, a tenger illatú sziklás fennsíkok mítikus világát mindig is magamhoz közel állónak éreztem. Nincs ez másképp ezek mozivásznon való kivetülésével sem: szeretem az ír alkotókat, rendezőket és színészeket egyaránt. Olyan természetességet képviselnek a maguk profizmusával, hogy filmjeiket nézve elhiszem, hogy az operatőr fogta magát, és csak úgy besétált Dublin egy zűrösebb negyedébe felvenni a jeleneteket. Az IRA-filmeken túl, amelyek évtizedek óta uralják a szigetország filmiparát (Beloved Enemy, 1936.; Véres vasárnap, 2002.; Felkavar a szél, 2006.; Éhség, 2008.; Kettős játszma, 2012.), szerencsére rengeteg film született, számos műfajban.

Sokáig azt hittem, hogy az Erőszakik (eredeti címe: In Bruges, újfent éljen a magyar címfordítás!), a 2011-ben megjelent Guardista és A vérdíj (2009) felfűzhető egy szálra, amolyan alkotói trilógiát képeznek. Hát, tévedtem. Brendan Gleeson személyén és az ír vonatkozáson kívül semmi nem köti össze e három filmet. Az Erőszakikat a modern dráma egyik legmeghatározóbb alakja, Martin McDonagh írta és rendezte, a Guardistát testvére, John Michael McDonagh jegyzi. Mindketten írek. Jé. A vérdíj (vagy ’Perrier vérdíja’) azonban Mark O’Rowe forgatókönyvén alapszik, és Ian Fitzgibbon vitte filmre. Jé, ők is írek.

Most, miután ilyen jólesőn kiíreztem magam, vegyük szemügyre a szóban forgó filmet. Egy eldugott gyöngyszem, méltatlanul nem hallani róla sehol, ám aki keres, az talál, és én kerestem - és találtam. Michael McRea (Cillian Murphy) a gengszterfilmek jól ismert lúzer-típusa, aki a bandavezérnek felhalmozott, amúgy nem túl nagy összegű adósságát próbálja rendezni. Talán abban tér el az említett prototípustól, hogy nem lúzer. Sőt. Kifejezetten vagány srác, aki verekszik, megvédi magát és a gyengéket, keménykedik, ha kell, de arany szíve van. Csakhogy a rosszfiú, akinek tartozik, az Perrier, Dublin rettegett alvilági nagykutyája, akivel szemben hiába minden bátorság, nincs esélye. Még lenne ideje összeszedni az ezer eurót, de betoppan rég látott apja, akivel évek óta nem beszélt, valamint szerelmi bánatban szenvedő barát-barátnőjét, Brendát is vigasztalnia kell, így Perrier ráküldi két behajtóját, akik óránként megjelennek, hogy sürgetően megfélelmítsék. Mikor azonban épp eltörni készülnek lábszárát, így beváltva fenyegetésüket, Brenda lelövi egyiküket. A holttest eltüntetése elsődleges feladatuk, és immár Michael apja is csatlakozik a fiatalokhoz, kreatív ötleteivel és vakmerőségével jó pár helyzeten átsegítve őket.

Elrabolnak egy rendőrautót, kifosztanak egy veszélyes uzsorást (Liam Cunningham), így egy kis adósságból egyre nagyobb bajba sodródnak, a durvuló események egymást generálják. Közben megtudjuk, mi vezetett az apa és fia közti rossz viszonyhoz, kiderül, Michael miért hallgatta mindig örömmel Brenda panaszkodását hűtlen barátjáról. Sokat kell várni, hogy a címben szereplő Perrier (Brendan Gleeson) feltűnjön, de megéri türelemmel lenni. A „főnök” a bázisként szolgáló lepukkant gyárépület uraként egy rozsdás fogorvosi székben ül, innen osztja kegyetlen utasításait, de emberei panaszát jóságos keresztapaként hallgatja végig.

A sajátos humorral tálalt bénázások sorozata után végre szemtől szemben találkozik a két fél, és a maguk módján rendezik a konfliktust. A film stílusa, bizonyos jegyei nagyon emlékeztetnek a Guy Ritchie-univerzum termékeire, különösen a Ravasz, az agy és két füstölgő puskacsőre. Ahogy Michael, a kispályás, külvárosi, kapucnis fiú bajba keveredik, ahogy egyszer csak mindenki rá kezd vadászni (Perrier vérdíjat tűz ki fejére), ahogy különc csapatával igyekeznek megoldást találni a túlerőben lévő ellenség kijátszására, ez mind nagyon hasonlít a fent említett alkotáshoz. Talán A vérdíj az ember és ember közti viszonyokra jobban kiélezett, szereplői emberségesebbek, sebezhetőbbek, több szeretet van bennük. Bármily giccsesen hangzik is, a film fő erőssége épp ebben rejlik, hogy a fekete, néha morbid humor dacára az emberi kapcsolatoknak nagyon szép oldalát mutatja meg.

A színészek egytől egyig kitűnően játszanak, nekem Cillian Murphy örömteli csalódás volt, ezentúl oda kell figyelnem a nevére. Az apját alakító Jim Broadbent két joint között cinkosan fedezi a fiatalokat, az őzikeszemű Jodie Whittakerről kiderül, milyen belevaló lány is valójában. A „sötét oldal” gárdája szintén hibátlan, Brendan Gleeson hozza a tőle megszokott, kiábrándult és cinikus, de szíve mélyén érző férfit. Csatlósainak tökéletes karakterszínészeket választottak, így látjuk például Michael McElhatton-t és Francis Magee-t, illetve a korábban már említett Liam Cunningham-et, aki szigorú szemöldökével személyes kedvencem. Az egy percre jutó, ír akcentussal szinte fonetikusan ejtett „fuck”-ok száma miatt családi filmnek nem ajánlom, de egyébként remek kikapcsolódás, tele jobbnál jobb helyzetkomikumokkal és meglepő gondolatisággal.

 

A történeten óriásit csavar, hogy narrátorként a kaszás vezet minket végig (Gabriel Byrne). Filozofikus gondolatai frissítően hatnak, a káosz uraként élvezettel nézi az emberek küszködését, ugyanakkor hozzáállásából süt a közömbösség:

„De tényleg jelentéktelenek vagyunk? Mármint, vegyük például ezt az egyént. Egy Michael McCrea nevű vesztest. Múlt éjjel durván bepiázott ma pedig, nyögi a következményeit. Esteledik. Kicsit sziesztázik még. Ja. Egy kicsit szunyókál. És most lazítsatok, és figyeljetek nagyon. Itt kezdődik ez az egész marhaság.”

 

tízbőlnyolc

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://zoskablogja.blog.hu/api/trackback/id/tr745377802

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Monty H. 2013.06.27. 12:34:38

Cillian Murphyre én a Batman: Kezdődikben figyeltem fel. Volt egy aurája a fickónak...
Régiek és újak, amik tetszettek és amik nem. Spoiler veszélye fennáll!