Nem gondolom, hogy Puzsér Róbert különösebb reklámra szorulna, főleg nem az én blogomon. Ugyanakkor a minap elolvastam tavaly megjelent, két kötetes beszélgetős-könyvét, A hét mesterlövészét, és nem bírom ki, hogy ne ajánljam minden kedves Olvasómnak, és mindenkinek akit kicsit is érdekelnek a filmek.

Puzsér megmondóemberi mivoltában rendkívül megosztó személyiség. Én magam is néha elkerekedett szemekkel olvasom írásait, mert előfordul, hogy az enyémtől a lehető legtávolabb álló álláspontot képviseli bizonyos kérdésekben. Viszont még ilyenkor is olyan precizitással ragadja meg A Lényeget (igen, nagybetűvel), amire szerintem nagyon kevesen képesek. Minden határon bátran átlépve mer véleményt formálni lényegében akármiről. Jogosan merül fel a kérdés: hogy érthet ő mindenhez annyira, hogy ilyen markáns véleményt alkosson szinte minden témában? Fogalmam sincs. De tény, hogy bármiről is publikál, gondolatai szólnak valamiről, valami mellett vagy valami ellen, ami manapság nagyon-nagyon ritka jelenség. Mármint az, hogy valakinek önálló gondolatai vannak, és ezeket meg is tudja jól, nagyon jól fogalmazni.

Tehát Puzsérnak volt egy rádióműsora, A hét mesterlövésze. Majd miután ez véget ért (körülbelül kétszáz adás után), a kritikus turné-szerűen járta be Budapest mozijait és tartott hasonló jellegű beszélgetéseket filmekről. Végül pedig két kötetben megjelentetett ötvenet e gondolatmenetek közül. Hogy milyen mivoltában alkotta meg ezeket, beszélgetőpartnereivel közösen, nem tudom. Egyszerre független kritikus, értelmiségi gondolkozó, filmrajongó és szókimondó provokatőr. A kiválasztott filmek listáján végignézve megállapítható, hogy nagy igényességgel lettek kiválogatva régi és új klasszikusok, és kevésbé ismert filmek egyaránt, több kontinens több országából. A címeken most nem futok végig - ezt mindenki megteheti, ha rákeres a könyvre. Inkább csak ajánlani szeretném ezt a kötetet, mert fantasztikusan mély és jó gondolatokkal találkozhatunk minden alkotással kapcsolatos beszélgetésben. Olyan filmekről, amelyeket már többször is láttam olvastam itt olyan következtetéseket és megállapításokat, melyek teljesen új aspektusokat nyitottak meg. Ez persze számos film újranézését generálja, így nyitva meg újabb rétegeiket.

Puzsér és társai (a szintén 'laikus' Dinnyés Gergely, Farkas Attila Márton, Kotz Zsófia, Magyar Dávid és még sokan mások) végig nagyon szubjektívak, el mernek szakadni a mainstream-től, ki mernek mondani olyan téziseket, melyeket - egy egyébként igen színvonalas - '1001 film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz' könyvben sosem fogunk találni. Saját nézeteiket, gondolataikat osztják meg az olvasóval, miközben rengeteg más műre való utalással árnyalják és helyezik kontextusba az éppen elemzett filmet.

Ez tényleg egy nagyon jó könyv, csemege a javából, a bejegyzések nem túl hosszúak, viszont annál alaposabbak, tartalmasabbak. Nem filmtörténeti, vagy filmelméleti szempontból közelítenek egy-egy műhöz, hanem lelkes nézőként, akik nem csupán fogyasztói e művészeti ágnak, hanem értelmezői és élvezői is.

tízbőltíz